Akkor miért nem látjuk? - kérdezhetjük magunktól. Régen, a középkorban és az azt megelőző időkben, amikor a levegő még nem volt szennyezett, és nem voltak mesterséges világítások, a sötétben szabad szemmel jól látható volt az aura. Természetesen mindenkinek más és más színösszetételű, vastagságú aurarétegei vannak, a lény személyiségének és lényiségének fejlettségétől függően. Ezért fordulhatott elő az, hogy a nagyon vallásos, hívő embereknek jobban látható aurájuk volt, ezt akkoriban a fej körüli fénykörnek ábrázolták. Természetesen nem a vallás és istenhit volt a döntő szempont, hanem általánosságban a lelki emelkedettség, ami egy hívő eksztatikus állapotban is megtörténik.
Mai világunkban azonban már nincsenek olyan látási viszonyok, hogy könnyedén meglássuk az élőlények, tárgyak körüli energiarétegeket, így racionálisan működő agyunk nem ismeri el létezőnek a jelenséget.
Az aura mégis létezik, sőt napjainkban is láthatóvá tették különböző technikai eszközökkel. Sőt, újabban fotózzák is. Az aura testi-lelki egészségünkkel szoros kapcsolatban áll. Akinek sérül az aurája, a sérült rész alatti testtájon megbetegszik. Mint azt sokan tudják, rengeteg betegségnek nem a tünet helyén található a gócpontja, hanem egy másik testtájon, így az is előfordulhat, hogy a betegség nem az aura energiahiányának a helyszínén fog figyelmeztetni. Infarktusos betegeknél figyelték meg, hogy a szívük előtt egy sötét felhőréteg alakult ki az aurájukban. Ha ez az energiatorlódás kisült, és a beteg túlélte az infarktust, ekkor is még látható évek múlva egy szőlőfürt szerű sárgás színű alakzat. Ezeket, az energiahiányok miatt kialakuló betegségeket gyógyítja pl. a reiki.
Az aurának több rétege van, B. A. Brennan például így írja le ezeket a rétegeket: